Az orchideák tartásával kapcsolatban még él a régebben elterjedt hiedelem, miszerint kényes, nehezen nevelhető növények. Ez azonban csak részben igaz. Számos, a mi éghajlatunkon is könnyen nevelhető és virágoztatható faj és hibrid létezik, melyek nevelése még a kezdő orchidea kedvelőknek is sikerélményt okoz. A lényeg, hogy mindig a fennálló körülményekhez igazodva válasszuk ki a növényt, ne fellángolásból. Először tudjuk meg az orchidea pontos nevét, nézzünk utána az igényeinek, és ha ez megegyezik az általunk biztosított környezettel, csak akkor szerezzük be.Orchideák napos ablakban Így sok csalódástól, elpusztuló növénytől (és fölösleges kiadástól) óvhatjuk meg magunkat.
Az orchideák tartásának két legalapvetőbb feltétele a sok fény és a magas páratartalom biztosítása.
Fény: Lakásban tartva a növényt egy világos keleti, déli vagy nyugati tájolású ablak közelében elhelyezve a magas fényigény biztosított, illetve nyáron sok növény (Cattleya, Cymbidium, Dendrobium) kertbe is kihelyezhető lombos fák árnyékába vagy félárnyékos helyre. Sok növényt a nyári tűző napsütéstől árnyékolással védeni kell, mert levelei vörösre színeződhetnek vagy megéghetnek, (pl. Bulbophyllum fajták), míg ritkább esetben egyes fajok az erős napfényhez fokozatosan hozzászoktatva tűző napos helyen virágoznak (Dendrobium speciosum).
Páratartalom / Öntözés: A magas páratartalmat cserepes orchideák esetében a cserép alá helyezett agyaggranulátum, vagy kavics biztosíthatja. A növények alatt így anélkül állhat a víz, hogy magát a gyökereket elrohasztaná. Parafa blokkra vagy fakéregre erősített növények esetében a napi többszöri permetezés javasolt, főleg nyáron, nagy melegben. A nedvességkedvelő fajok gyökeréhez érdemes Sphagnum mohát helyezni. Öntözéshez mindig mészmentes vizet használjunk. A legmegfelelőbb az esővízzel való öntözés, ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor a felforralt, majd lehűtött csapvíz.
Légmozgás: A nedves, páradús élőhely miatt a trópusi orchideák nagy része érzékeny a légmozgásra, mely biztosítja, hogy ne rothadjanak el, ne gombásodjanak be. Ezt az igényt szobai körülmények között kissé nehézkes kielégíteni. Nyáron a kertbe történő kihelyezéssel, vagy a nyitva tartott (nem huzatos!) ablakkal megoldható, télen esetleg kis propellerek felszerelésével létrehozható, de a gyakoribb fajok, hibridek nem szenvednek kárt ennek hiányában sem.
Átültetés: Az orchideákat nagyjából 2-3 évente kell átültetni speciális orchidea ültetőközegbe, mely jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, biztosítja a gyökerek levegőzését. Általában fenyőkérget, tőzeget, Sphagnum mohát, faszenet, kókuszrostot és perlitet tartalmaz. Ma már előrecsomagolt orchidea földeket is kapni, de ezek között előfordul olyan, melyet még fakéreggel kell lazítani, mert viszonylag tömör, nem minden orchidea gyökere tud megfelelően szellőzni benne. Általános virágföld használata tilos, mert túl tömör, a gyökerek nem jutnak levegőhöz és elrothadnak benne, a növény pedig elpusztul! Cserépnek választhatunk agyagcserepet, mely ugyan jobban szellőzik de hamarabb ki is szárad, így gyakrabban kell öntözni, viszont a nagyobb növényeket nem húzza el a súlya. Hátránya továbbá, hogy a gyökerek szorosan rátapadnak, így az átültetés nehezebb. Választhatunk speciális, átlátszó műanyag orchidea cserepet, ennek előnye, hogy jobban tartja a nedvességet, valamint mindig látjuk, mikor szárad ki, mikor kell ismét öntözni. (Amíg a gyökerek zöldek, addig elég nedvességhez jutnak, ha fehéres vagy szürkés színűek lesznek, akkor itt az ideje a locsolásnak.) Választhatunk átlátszatlan műanyag cserepet is, ebben az esetben az öntözés esedékessége a cserép súlyából állapítható meg: könnyű súlynál az ültetőközeg már kiszáradt, így lehet ismét öntözni. A Vandák és bizonyos más fajok pedig léckosárban érzik legjobban magukat, amiből hatalmas gyökérzetük vagy virágzatuk szabadon kilóghat. A Stanhopeát például azért kell léckosárba ültetni, mert virága az ültetőközeget lefelé átfúrva tör elő.
Tápozás: Az orchideáknak rendszeres, kiegyenlített tápozásra van szükségük. Télen ritkábban, nagyjából minden harmadik-negyedik öntözés, nyáron a növekedés beindulása miatt gyakrabban, nagyjából minden második öntözés alkalmával tegyünk az öntözővízbe a gyári előírás felére, harmadára hígított tápoldatot. A tápoldat kiegyenlítetten tartalmazza a három fő alkotó elemet: a nitrogént (N), a foszfort (P) és a káliumot (K), klór és mész viszont semmiképpen ne legyen megtalálható benne. Általános szabály, hogy inkább többször adjunk kevesebb tápot, mint ritkán sokat. Bár vannak virágzás indító tápoldatok, melyek eltérő mértékben tartalmazzák a három alkotó elemet, a növények virágzását mégis inkább a környezeti hatások, semmint a tápoldat határozza meg.
Ha egyszer valaki beleveti magát az orchideák gyűjtésébe, bizony nehezen szabadul ettől a szenvedélytől, és gyűjteményének csak a rendelkezésére álló hely szab határt. Örömteli hír, hogy nem kell nagy lakással vagy növényházzal rendelkezni ahhoz, hogy csinos kis gyűjteményre tegyünk szert, hiszen számos, könnyen kezelhető, megbízhatóan virágzó miniatűr és kisméretű blokkos orchidea kapható, melyeket akár az ablakpárkányon egy szépen kialakított floráriumban (vagy kiszuperált akváriumban) is tarthatunk. Próbálkozhatunk a Rodriguezia, Tolumnia, Brassavola, Pleurothallis, Encyclia, a kissé jellegtelenebb virágú Stelis fajokkal, vagy a szép virágú Dinema polybulbonnal, apró fürtös Microterangis hildebrandtiival nagy valószínűséggel sikereket érünk el.
Ha nagyobb méretű növények is elférnek a lakásban, akkor napos, meleg helyen jól érzik magukat a Vandák és rokonaik vagy a Bulbophyllumok, átlagos hőmérsékleten a Dendrobiumok, Oncidiumok, Brassiák, hűvösebb helyen pedig a Masdevalliák, Draculák, Miltoniák, Cymbidiumok, Odontoglossumok, Coelogynék.
A fényszegényebb helyet elviselik a Paphiopedilumok és a Liparis orchideák. A Cattleya nemzetség inkább kerttel rendelkező virágkedvelőknek ajánlott, mert a szobában tartott növények ritkán virágoznak.
A szinte mindenhol kapható Phalaenopsis hibridek pedig még a száraz panellakásban is többnyire sikeresen nevelhetőek.