Az orchideák felépítése

Mint már említettük, az orchideák legnagyobb része az epifita, fán lakó fajokhoz tartozik, melyek gyökerei a fák kérgébe kapaszkodva rögzítik a növényt és speciális gombákkal szimbiózisban élve a levegő páratartalmából, és a fára hulló növényi maradványokból veszik fel a tápanyagokat. (Tehát nem a fán élősködnek, mint azt sokan hiszik.) A gyökerek levegőzésének biztosítása ezért létfontosságú a növények számára, mely alól pár talajlakó faj képez csak kivételt (Ludisia, Ophrys, Cypripedium). Az epifita fajok gyökerei gyakran a levelek zöld színanyagát, a klorofilt is tartalmazzák, néhány faj pedig egyáltalán nem fejleszt leveleket, a virágzáson kívül minden élettani funkciót a gyökerek látnak el (Chiloschista, Polyrrhiza, Microcoelia). A gyökerek fiatal vége veszi fel a vizet és az ásványi anyagokat, az idősebb részek köré képződő levegővel teli elhalt (szárazon fehér vagy ezüstös színű)  velamen nevű szövet pedig a vízraktározásra szolgál.

Növekedési típus szerint az orchideák két csoportba oszthatóak. A monopodiális típusú növények egy aktív csúcsrügyből csak egyetlen irányba növekednek, leveleik egymással szemben két sorban állnak, a virágszárat az oldalrügyekből hozzák (Vanda nemzetség, Phalaenopsis nemzetség).

A szimpodiális növények (kúszó) rizómákból évente új oldalirányú hajtásokat fejlesztenek, melyeken kialakulnak a tápanyagokat raktározó pszeudobulbák (vagyis álgumók) és a levelek. A virágszár a szimpodiális növények esetében fajtól függően a hajtáscsúcson (Cattleya), a hajtás oldalán vagy a levelek hónaljából (Oncidium) és a szár tövi részén lévő speciális rügyekből fejlődhet ki (Lycaste).

A levelek az életkörülményekhez alkalmazkodva igen eltérő felépítésűek lehetnek. A vékony, puha levelű orchideák nedves és árnyékos helyen élnek, a páratartalom csökkenése vagy a teljes napfény pusztulásukat okozhatja. Az átmeneti szárazsággal és erős napsütéssel szembekerülő fajok viszont szukkulens, erőteljes levélzetet fejlesztenek, melyek víz- és tápanyagraktárként szolgálnak.

Talán meglepő, de az orchideáknál is kialakultak örökzöld és lombhullató fajok. Az örökzöld növények esetében a levelek pár évig a bulbán maradnak, majd lehullásuk után a bulba még sokáig tápanyagraktárként szolgál, végül elhal. A lombhullató orchideák esetében a levelek évente lehullanak, új levelek pedig csak az újonnan fejlődő pszeudobulbán jelennek meg (egyes Dendrobiumok, Catasetum).

A fentiek ismeretében tehát már ránézésre felületesen fogalmat alkothatunk arról, hogy az előttünk lévő növénynek milyen igényei vannak, bár természetesen számos átmenet létezik.